Interregnum Magyarországon

Verőczei Csanád, Felséges Endre király kegyelméből Baranya vármegyei földbirtokos nemes úr az elmúlt héten, az Úr 1305. évének december 21 és 22 között, három üzenetet kaptam. Az első követ Őfelsége, Premysl Vencel királyunk nevében szólított fel arra, hogy hadseregébe katonákat küldjek. Másnap Őfelsége, Bajor Ottó király nevében keresett meg egy másik követ, hogy Ottó király seregébe katonákat küldjek. Faggatva őt arról, hogy ki édes hazánk királya mai napság, azt a választ kaptam, hogy Ottó az, s Vencel király az elmúlt hetekben az országot elhagyva koronáját Ottó királynak adta. Igencsak furcsállottam a történteket, se híre, se hamva nem volt felséges Baranya vármegyében annak, hogy ilyen változások készülődének. S miközben magamban így töprengtem, még aznap este bezörgetett kapumon egy harmadik követ, aki azt követelte, hogy Őfelsége, Károly Róbert királynak küldjem mihamarabb katonáimat. Erre már igen megszaladt a türelmetlenségem, s magam sem tudtam eldönteni, hogy mennyire is adhatok bárki szavára. De mivel nincs még itt a Farsang múlatságának ideje, hogy ilyen kérdésekkel könnyedén szórakozhatnánk, hanem épp ellenkezőleg, készülődve Megváltó Urunk megtestesülésének nemes ünnepére, magam is úgy határoztam, hogy Kancellár Urunk elé folyamodok, hogy eligazítson, ki is hát legitim ura, királya szeretett Hazánknak?

Az Úr megtestesülésének 1305. évében, Verőczei Csanád nemes